Mérleg, eredménykimutatás cash flow érthetően II. rész
Vállalkozói drive-ok és beszámoló komponensek kapcsolata
A cikksorozat első részében bemutattam:
- milyen személyes motivációm voltak a cikksorozat megírásában
- hogyan kapcsolódik a pizza a pénzügyekhez
- belekezdtem a különleges vállalkozói drive-ok bemutatásába, melyek természetessé teszik vállalkozóként, a különböző beszámoló komponensek felé irányuló adatvonzalmunkat.
- és bemutattam, mire használható a “pizza modell”, vállalkozók, könyvelők, vagy akár számviteli/pénzügyi szolgáltatásokat fejlesztői számára.
Ebben a cikkben a vállalkozói drive-okat tárgyalom részletesen, és azt, hogy a korábban bemutatott “hajtóerő szakaszokban”, milyen beszámoló komponenesek felé vonzódik egy vállalkozó.
1. Domináns erőforrás szakasz
Karakterisztika
Ennek a szakasznak a legfőbb ismérve, hogy a vállalkozó szinte kizárólag egyetlen erőforrást használ annak érdekében, hogy teljesítményt érjen el. (Pl. saját tudását, ismereteit egy adott piaci helyzettel kapcsolatban, vagy egy nagyértékű ingatlant hasznosít, satöbbi)
A legtriviálisabb példa erre egy tanácsadó, egy informatikus, vagy egy angol nyelvtanár, aki kizárólag saját tudását értékesíti vevőinek. De az a vállalkozó is ide tartozik, aki mondjuk Amazon webáruházat működtet egyéni vállalkozóként, arra a piaci helyzetre reagálva, hogy egy adott termék beszerzése és eladási ára között jelentős és kiszámítható profitot tud realizálni, valamilyen piaci egyenlőtlenség miatt.
Ezen szakasz legfőbb ismérve nem feltétlenül az, hogy viszonylag egyszerű üzleti modellről és egyszerű operációról, vagy alacsony bevételről szól, (még akkor sem, ha az esetek többségében ez így van), hanem sokkal inkább arról, hogy az üzleti modellben, annyira elhanyagolhatóak, vagy a profit alakulásához képest kiszámíthatóan viselkedők a fix költségek, hogy azokat a vállalkozó szinte nem is érzékeli.
Vegyünk egy olyan teoretikus üzleti modellt, amiben valaki minden évben a világ egyik legeldugottabb részéről egy ritka bányászati ércet szerez be, azonnali fizetéssel, minden költséggel együtt, pontosan 20 milliárd EUR értékben, majd pontosan 5.000 erre specializált bányának, évi 40 milliárd EUR értékben eladja előrefizetéssel, miközben az operációt egy nagyon bonyolult logisztikai értéklánc támogatja alvállakozók segítségével. A teljes operációt egy könyvelő könyveli havi 1 millió Ft-ért, aki minden kapcsolódó pénzügyi feladatot is ellát.
Az operáció komplex, az árbevétel óriási, de elhanyagolható fix költségekkel működik és mindig pontosan kb. 20 milliárdos profitot jelent az üzemeltető számára, csak azért mert erről a piaci helyzetről ő tudott, vagy valamilyen módon monopolizálta.
Beszámoló komponensek
Bár egy ilyen vállalkozó számára ugyanúgy gyárthatóak beszámolók, mint bármilyen más vállalkozásnak, sőt értelmesek, és értelmezhetőek is, mégsincs számára semmilyen természetes vállalkozói motiváció ennek az adatthalmaznak a megismerésére.
- Egy ilyen vállalkozónak természetes adatvonzalom szempontjából irreleváns az eredmény, mert minden mozgatóját pontosan ismeri, vagy korábban feltérképezte.
- Irreleváns a mérleg szinte összes komponense,
- egyetlen egyet talán kivéve, a készpénzt, amit megtermel.
A saját tudásával gazdálkodó ügyfél egyetlen mérleggel kapcsolatos beszámoló komponenshez vonzódik természetszerűleg, a pénzeszközök állományához, hiszen ebben a környezetben, ez az egyetlen olyan adat, mely számára valódi üzleti döntéseket indukálhat. (mondjuk, hogy ellenőrizze, mindenki fizetett-e. De az is lehet, hogy egész egyszerűen ez az egyetlen dolog, amiben gyönyörködni szeretne, hiszen a “cash” a vállalkozásban a mindentvivő.)
Ez utóbbi gondolat a “cash is a king”, olyan elementáris erejű a vállalati pénzügyekben, hogy szinte az összes drive vizsgálata során megjelenik, és differenciálja azokat az állapotokat is.
2. Kezdő vállalkozó szakasz
Karakterisztika
Az ebbe a vállalkozói szakaszban a megfigyelhető drive, a fix költségek “szemmel láthatósága”, és különböző méretgazdaságossági szinten megfigyelhető dinamikája (pl. Elértem a maximumot, pedig nem akartam. Ha több ügyfelet akarok, akkor át kell költözzek egy másik ingatlanba és fel kell vennem még 10 embert, azaz mások lesznek a fix költségeim, számolnom kell).
A fix költségeknek egy, — a téma szempontjából igen fontos — tulajdonsága van, az idővel való oszthatóság.
A fix költségek jelenléte és az idővel való oszthatóság az egyik legősibb vállalkozói gondolkodást indítja be, az ún fedezeti elvet.
A fedezeti elv azt jelenti, hogy egy adott időszakban (egy nap alatt, egy hónapban, egy évben) mekkora árbevételt (vagy profitot) kell termeljek ahhoz, hogy a fix költségeimet fedezzem, mert másképp, egy idő után be kell zárnom.
Ez az a gondolat, mely legelőször behozza a vállalkozási gondolkozásba, hogy egy adott időszak valódi teljesítményét valahogyan mérnem kell, mert egyébként csúnyán ráfázhatok.
Beszámoló komponensek
Mivel a kezdő vállalkozói szakaszban van a vállalkozások túlnyomó része, ezért természetszerű a diverzitás és az, hogy számos környezeti változó befolyásolhatja, hogy melyek lesznek azok a beszámoló komponesek, melyek iránt természetes adatvonzalom alakul ki. Ezek közül a környezeti komponensek közül a legmarkánsabb:
- a likviditásra ható tényezők (jellemzően a különböző mérleg oldalon található fizetési határidők, vagy készlet finanszírozási helyzetek, egyáltalán a vállalati értéklánc időbeli komplexitása)
“Cash is a king” vezérlőelv alapján, minél egyszerűbb egy környezet likviditásra ható tényezők alapján, annál valószínűbb, hogy egy kezdő vállalkozás teljesítményét kizárólag intuitív módszerekkel, pénzügyi alapokon méri. Tehát azt nézi, hogy a hónap végén ki tudott-e mindent fizetni és az összes kiadását tudta-e rendezni.
Általában arra kiváncsi, hogy:
- milyen kiadások és bevételek érkeznek meg a bankszámlájára;
- mekkora a bankszámlaegyenlege;
- milyen költségei vannak, melyeken úgy általában faraghat;
- feszes likviditási helyzetben, (nehezen kiszámítható fizetési morál esetén) előkerülhetnek cash flownak hívott, de valójában likviditási tervek. (pl: “mennyi pénz jön be jövő héten” táblázatok)
Általánosságban elmondható, hogy minél komplexebb likviditási szempontból egy környezet annál inkább kerülnek elő:
- a “valódi” eredménykimutatások, melyek törekednek arra, hogy valódi vállalati teljesítményt mérjenek egy adott időszakban, a teljesítmény pénzügyi realizálástól függetlenül;
- előkerülnek bizonyos operatív mérlegadatok, melyek általában a likviditási helyzetek kezelésére szolgálnak. (pl. vevői kintlévőségek, szállítói tartozások figyelése, készletérték és készlet forgásisebességek vizsgálata.)
- Amennyiben az értéklánc időbeli komplexitása egészen magas, akkor pedig előkerül a cash flow kimutatás is, mely viszont itt még főleg operatív szerepet tölt be, és a nettó forgótőke gazdálkodást hivatott kontrollálni. (pl. növekszik a készlet, nő a visszaigényelhető áfa pozíció, nő a vevői kintlévőség, ha ez így marad, gyorsan pénz kell valahonnan)
3. A növekvő vállalkozó szakasz
A növekvő vállalkozó szakaszhoz vezető legfontosabb drive egy deklarált, a vállalkozó viziójában “kimondott” növekedési vágy. Nem a vállalkozás folytonossága lesz már a cél, hanem a növekedés.
A deklarált növekedési vágy, (mely egyáltalán nem feltétlenül jelenik meg minden vállalkozó életében), egy különös és természetes vonzalmat alakít ki a jövő megismerhetőségével kapcsolatban.
Ez a megismerhetőség a vállalkozás kimutatásaiban egy új elemet kíván, mely lehetőséget ad arra, hogy a vállalkozás a gazdálkodásán keresztül ismerje meg a jövőt. Ez az új elem a pénzügyi tervezés.
Beszámoló komponensek
Mivel a tervezéshez szükség van a jelen és a múlt pontos megismeréséhez, ezért az ebben a szakaszban található vállalkozásoknál az alábbi területen alakul ki természetes adatvonzalom:
- Az immár akár havi bontású eredménykimutatások teljes, mélységeiben való ismerete, mely valódi vállalati teljesítményt mér. (Ez lesz az alapja a tervezésnek.)
- A vállalati mérleg, különösen az eszköz oldal és a rövid lejáratú kötelezettségek (egy éven belül lejáró tartozások másoknak) nagyobb fokú felügyelete. Rendezettségre való törekvés ezen mérleg elemekben, annak érdekében, hogy növekedéshez szükséges külső finanszírozás bevonása ne ütközhessen akadályokba;
- Eszköz oldali nagyobb kontrollt okozhat, ha az üzleti modell magas beruházási igénnyel rendelkezik. (mert ebben az esetben már értékcsökkenéssel kapcsolatos gazdasági számítások is a fókuszba kerülnek.)
4. A vállalati szakasz (tulajonos-menedzsment szétválik)
A vállalati szakaszhoz vezető legfontosabb töréspont, amikor a vállalkozás vezetése és tulajdonlása, már nem egy érdekkörhöz tartozik.
A klasszikus tulajdonos-menedzsment probléma, a kettőjük húzódó számos érdekkülönbség nem oldható fel a fenti kimutásokhoz való erős adatvonzalom nélkül, mely azonban mindkét fél számára más és mást jelent beszámoló komponensek szempontjából.
Beszámoló komponensek a menedzsment szemszögéből
Mivel a menedzsment természetes és leküzhetetlen növekedési vággyal küszködik (minél nagyobb a vállalat, amit vezetek, annál nagyobb a hatalmam), ezért végletekig vonzódni kezd jellemzően az eredménykimutatás számai iránt.
Számára ez a beszámoló komponens, — az efeletti kontroll- hatalma fennmaradásának záloga. Itt már teljesen kimosódik a kezdő vállalkozásoknál megfigyelhető pénzforgalmi szemlélet, sőt a menedzsment minden praktikát elsajátít annak érdekében, hogy éppen aktuális érdektől vezérelve minél több teljesítés alapú módszerrel egy adott évhez allokáljon/vagy elvegyen eredményt, ezzel torzítva a valódiság kérdéskörét.
Beszámoló komponensek a tulajdonos szemszögéből
A tulajdonos is érdekelt lesz az eredménykimutatás végső eredményében a profitban, de nem igazán érdeklik az eredménykimutatás komponensei, sokkal inkább annak végső eredménye, a profit.
Mivel a kettőjük között húzodó ellenét sokszor abban csúcsosul, hogy az eredmény ellenére nincs megfelelő készpénz, vagy “bátorság” a tulajdonosnak történő osztalékfizetésre, ezért a tulajdonos érdekelt lesz:
- a mérlegsorok vizslatásában,
- vagy még inkább a cash flow kimutatás mélyebb szintű értelmezésében, pontosabban abban, hogy megértse, a vállalati értékteremtés mely szakaszában ragad be a pénz, ami miatt ő nem kaphat osztalékot.
A lényeg, hogy ezen a szinten már minden beszámoló komponensnek nagy jelentősége van, és használatuk intuitívnak kell legyen mind a menedzser, mind a tulajdonos részéről.
5. Tőzsdére vezetett társaságok (az elméleti modell)
+1 és elméleti ez a szakasz, főleg egy KKV szempontjából. Az ide vezető legfontosabb drive az IPO, azaz a vállalat nyilvános részvénykibocsátása. Bár első látásra nem sok különbség van az előző szinthez képest és lássuk be, nagyon nem is lehet, hiszen már az előző szinten lévő adatvonzalom is közel maximális, de mégis egy óriási elméleti ugrás következik hajtóerők szempontjából, mert intuitívvá válik a hozam fogalma, ez pedig tovább mélyíti, — matematikai értelemben egészen biztosan- az adatvonzalmat. És ez bizony egy külön fejezetet is megér.
Itt folyatom ezért, majd a következő cikkben.
